A ROVÁSÍRÁS
A rovás egyidős a nyelvünkkel, együtt fejlődtek, egymást formálták. A rovásírás több ezer éves múltra tekint vissza, számtalan régészeti leleten megtalálható, és mai napig elolvasható, ha valaki ismeri a megfelelő jelekhez tartozó hangot. Sajnos manapság nagyon kevesen ismerik, és használják, de szerencsére mindinkább növekszik azok száma, akik szeretnék megismerni őseink írásmódját.A latin betűs írásmóddal szemben, (Amit gyakorlatilag ránk kényszerírtettek!) a rovásban a magyar nyelv minden hangjára van megfelelő rovás jel. Nem tartalmazza viszont, A "q", az "x", az "y", és a "w" betűket. A "q" helyett "kv", az "x" helyett "ksz", az "y" helyett egyszerűen "i" írandó, a "w" pedig leróható két egymásba rótt "v" jellel, valahogy így:
. Ezek a hangok ugyanis idegen szavakból származnak, így nem volt szükség ezeknek a jelölésére.
 |
| Forrai Sándor féle ABC |
A ROVÁSÍRÁS TÖRTÉNETE
A Rovásírást már honfoglaló őseink is használták, de eredete még korábbra nyúlik vissza. Nevét onnan kapta, hogy fába, kőbe vésték, illetve nyers agyagba rajzolták, illetve rótták. A rovásból adódik a betűk szögletes jellege mivel ezeket a jeleket könnyebb volt bevésni, mintha ívesebb betűket használtak volna. Szintén emiatt használták az ún. csoportjeleket és a rövidítéseket. Az írás iránya jobbról-balra történik, mégpedig azért mert könnyebb a botot bal kézzel tartani, és jobb kézzel balra haladva róni a betűket.
A kereszténység felvételével a pogány szertartásokat, és szokásokat törvényben tiltották meg, és ez a sors várt az addig használt rovásírásra is. Az írott emlékeket központilag összegyűjtötték, és megsemmisítették. Ezzel egyidőben a központi hatalom kérte a pápai egyházat, hogy készítse el a magyar nyelvet leírni képes latin ábécét is, ez viszont évtizedekig elhúzódott, az elterjedése pedig mintegy kétszáz évig. Ezalatt az idő alatt a királyi udvarban latinul írtak, a vidéki közemberek viszont továbbra is a rovásírást alkalmazták.
Alapvetően két változata ismert: az ún. székely-magyar rovásírás és a pálos-rovásírás. A két rovás típus alapvetően különbözik egymástól: Míg a pálos íveltebb betűket használ, addig a székely-magyar valódi rúna írás, szögletes betűkkel. Úgy tűnik a pálos-rovásírást nemzetünk türk eredetű népei hozták magukkal, ugyanis az írás igen hasonlít a türk rovásírásra. A nevét onnan kapta, hogy legtovább a Pálos szerzetesek használták, mely rend az egyetlen magyar eredetű keresztény rend. A pálos-rovásírás különlegesen sok emléke maradt meg Dél-Amerikában. A magyar pálos-szerzetesek ugyanis elfogadhatók voltak a középkorban mind a spanyol, mind a portugál királynak, ezért magyar pálosokat hívtak Dél-Amerika belső részeinek felfedezéséhez és az indiánok megtérítéséhez. Ezek a pálos szerzetesek gyakran barlangokban laktak ott is (hasonlóan a Pilis hegységbeli lakhelyeikhez), és a barlangok falán nagyon sok magyar nyelvű felirat maradt meg. Levelezéseikben, térképek feliratozásánál szintén használták a pálos-rovásírást. Később helyüket jezsuiták vették át, de a közöttük lévő magyar jezsuiták még egy darabig használták titkosírásként a pálos-rovásírást. Az írás iránya a ma használatos latin írásmóddal azonos, tehát balról-jobbra haladt.
Az írás másik fajtája a székely-magyar rovásírás. Az írás ezen módja talán elterjedtebb volt az ősi időkben, ezt bizonyítja, hogy jó néhány betűt jelölő tag sok más ősi írásban is megtalálható. Úgy tűnik a XIII. század folyamán enyhültek az írás ezen fajtáját tiltó törvények, és ekkor a rovásírás, ezen belül is a székely-magyar írásmód újra terjedni kezdett. Azonban erre az időre már kevesen voltak birtokában az írásmód szabályainak, és a kialakult latin írásmódot sem válthatta már fel. A XVI. századra különösen Erdélyben, azon belül is Székelyföld területén újra jelentősen elterjedt olyannyira, hogy egészen a XVIII. századig itt még tanították is az iskolákban. Ekkor szittya-szkíta írásmód volt a neve, csak mostanában hívják székely rovásírásnak. A Habsburg birodalom mérte a végső csapást az írásmód használatára. Ekkor a magyar mellett a német is hivatalos nyelv volt, és egy harmadik írásmód már túl sok volt az egyszerű közemberek számára, akik ráadásul hivatalos ügyeikben nem is használhatták az ősi írást. Újra, ezúttal végérvényesen elveszett az írás általános jellege.
Manapság a rovásírás újra terjedőben van, elsősorban a székely-magyar módja. Inkább titkosírásként használják, és egyetemista körökben terjed leginkább, valamint olyan körökben, akik számára az írás a magyarság megmaradásának egyik jelképe. Ezen nacionalistának látszó jellege miatt azonban a hivatalos hatalom nem szívesen áll ki mellette. A Pálos-rovásírást az újraalakult Pálos szerzetes rend kezdi újra felfedezni.
A ROVÁSÍRÁS SZABÁLYAI
Ebben a részben a rovásírásnak elsősorban a székely-magyar módjáról lesz szó, hisz ez az amelyik jobban publikált, és amelyik ma is jobban terjed.
Az írás iránya:
Mint szó volt róla, a jeleket leggyakrabban négy oldalán sima botra rótták. A botot bal kézben fogva a jobb végén kezdték a rovást balra haladva, így ez a rovásírás iránya. A jelek irányultsága is ezt mutatja, a bevésett jelek balra néznek. Elfogadott a balról-jobbra irányuló írásmód is, viszont ekkor a jelek tükörképeit kell kiírni, hogy az olvasási irány megállapítható legyen.
A sor végén nem tértek vissza a következő oldalon az elejére, hanem átfordították botot és az új oldalt az előző sor végénél kezdték, így az új oldalon a jelek az előző oldalhoz képest lefelé állnak és visszafelé töltődnek fel. Ez a botforgatás a magyarázata sok ókori felirat kígyózó sorvezetésére is, ahol minden második sor, mintha a bot oldalai lennének a síkban kiterítve.
Jelkihagyás, hangzóugratás
1. Alapvető szabály, hogy a mássalhangzók kiejtésének megkönnyítésére egy "e" hangot illesztünk eléjük (pl.: eB, eC, eD stb.), ezzel viszont egy mondatban az "e" magánhangzók jelölésének legtöbbje is feleslegessé válik, tehát elhagyható. Pl.: GY = eGY, NKD = NeKeD, ISTN = ISTeN.
2. A magyar nyelv hangzóilleszkedésének törvényére támaszkodva, elég a szó egyik szótagjában lévő magánhangzót jelölni (ha ez az "e" akkor ez sem szükséges), amely jelzi a szó hangrendjét és könnyen kitalálhatóvá teszi a kihagyott betűket. Pl.: JÁNS = JÁNoS . Az elhagyás az értelmezést nem zavarhatja! Leggyakrabban az első szótag magánhangzójával megegyező magánhangzók esnek ki, pl.: KOMNDR = KOMoNDoR.
3. Jelkihagyás esetén a hangrendszakadást okozó magánhangzót mindig jelölni kell, pl.: TKRÍT = TaKaRÍT.
4. A szó végi magánhangzót mindig ki kell írni, pl.: GYRMKE = GYeRMeKE.
5. Ha két magánhangzó van egymás mellett, akkor mind a kettőt jelölni kell pl.: GYRMKIEN = GYeRMeKIEN, kivéve ha a magánhangzót a mássalhangzó egyértelműen jelöli, pl.: FÉRFIK = FÉRFIaK.
Az előzőekben tárgyalt szabályok - ha megnézzük - mind a magánhangzókra vonatkoznak. A rovásírás erősen mássalhangzós írás, de bizonyos esetekben él a mássalhangzók kihagyásával is. Most nézzük ezeket:
6. A mássalhangzók közül a "sziszegőket" (sz, zs, cs, s) és a hangsúlyosakat mindenképpen jelezni kell, de a torlódó mássalhangzók közül a nem hangsúlyosakat (pl.: d, h, l, t, v) el lehet hagyni, pl.: BOGSZNY - BOldoGaSZoNY. Az elhagyás természetesen az értelmezést nem zavarhatja!
7. A kettős mássalhangzót a rovásírás nem jelöli, mivel a két mássalhangzó közé magánhangzót kéne olvasni, kivéve a "-tt" esetén pl.: ADTT = ADoTT.
8. A szó eleji "h" elhagyható pl.: OGY = hOGY. Az erősen kihagyásos rovásírásnál a nem hangsúlyos kezdőhangok is elhagyhatók, amennyiben az az értelmezést nem zavarja, pl.: AGY - nAGY . (Ez utóbbi viszonylag ritkán fordul elő.)
9. Jelmegtakarítás céljából alkalmazható a fonetikus írásmód is, pl.: ÖCZ = ÖCáZ = ötszáz (csak egy "c" a 7. szabály miatt!), AGYN = AGYoN = adjon . (Ez a legritkábban használt jelkihagyás, mivel így a szöveg igen nehezen olvasható.)
Ligatúra (összerovás):
10. Amikor egy botra, vagy kőlapra jeleket róttak, sokszor előfordult, hogy a szó már nem fért ki, ezért vagy át kellett volna fordítani a botot egy másik oldalára a szó közepén, vagy a kőlapnál egy másik lapon befejezni. Ezért találták ki az ún. ligatúrákat - jel összevonásokat. Ez nem jelent mást, mint hogy a szomszédos betűket egyszerűen egyetlen rúnává írták össze úgy, hogy közös rovásaik egymásba tolódtak. Így - szélsőséges helyzetben - akár egész szavakat is egyetlen rúnává lehet összeírni. Természetesen a ligatúrák használata közben is használhatók a jelkihagyások, ezért az ilyen módszerrel írt szavak és mondatok értelmezése nagy gyakorlatot kíván.
 |
| Egy pár alkalmazható ligatúra |
 |
| "Bogár" jelek |
Egyéb szabályok:
11. A szavak közé helymegtakarítás miatt pontot szoktunk tenni.
12. A sor végi szó elválasztása bárhol történhet. (De azért ajánlott a modern helyesírási szabályzat szerinti elválasztás.)
13. Nincsenek külön nagy- és kis betűk, de néha a tulajdonnevek első betűi vagy kicsit nagyobbak, vagy vastagabbak, mint a többi jel.
14. A "k" és "s" rúnáknak az "eK" és "eS" hangzású jeleiken kívül létezik egy mélyhangrendű jele is, amelyet mélyhangrendű magánhangzók után használunk. Ilyenkor a kiejtésük "aK" és "aS". Pl.: JKB = JaKaB, MÁTYS = MÁTYáS.
forrás innen.
És végül, a rovás számok: Sok esetben nehezebb őket leróni, de azért nem árt ismerni ezeket. Igen nagy a hasonlatosság a római számokhoz, de azért mégis más: |
| Rovás számok |